A Magyar Megújuló Energia Szövetség (MMESZ) kedden levélben fordult több minisztériumhoz, kérve, hogy a kormány módosítsa a Nemzeti Cselekvési Terv szeptember végén esedékes leadási határidejét az Európai Uniónál, mivel a megújuló energiák hasznosítását taglaló része nincs teljesen összhangban a kormány és több minisztérium törekvéseivel. – írja az MMESZ közleményében.

Az uniós direktíva alapján a magyar kormány köteles a megújuló energia források 2020-ig történő alkalmazására vonatkozó kapacitás növelési ütemezést megküldeni az unió számára szeptember 30-ig.

Balogh László, az MMESZ elnöke az MTI-nek elmondta: a cselekvési terv több ponton kedvezően módosult az előző kormány által áprilisban bemutatott változat óta, de nem eléggé: a jelenlegi formájában sem épít megfelelően az ország adottságaira, lehetőségeire, így elsődlegesen nem az ország, hanem inkább lobbi-érdekeknek kedvez, és nem harmonizál az Új Széchenyi Tervvel, sőt veszélyezteti annak végrehajtását. Az EU fejlettebb tagországainak gazdaságfejlesztési érdekeit veszi alapul, végrehajtása esetén több új munkahelyet teremtene az unió tagállamaiban, mint Magyarországon – tette hozzá.

A Nemzeti Fejlesztési Minisztérium és a Magyar Energia Hivatal a napokban egyeztette az energiaszakma kormányzattal lojálisabb részével az NCST-t, amire az MMESZ több más szakmai szervezettel együtt nem kapott meghívót. Tudomása szerint e körökből is többen osztják az MMESZ álláspontját, miszerint alapvetően nem a törekvési célokkal, hanem a megújuló energiákban érintett területek mértékével és arányaival van a probléma.

A terv a szél és napenergia támogatásához képest a biomasszát nem az ország adottságaihoz mérten preferálja, holott ez utóbbi költséghatékonyabb, kisebb támogatásigényű, kevésbé időjárásfüggő, és hatására kevésbé nőhet a villamos energia, illetve részben a távhő ára. Ugyanakkor a biomassza termelés jobban illeszkedik az ország mezőgazdasági adottságaihoz, jelentős munkahelyteremtő képessége van, ezért mind a nemzetgazdasági, mind a vidékfejlesztési minisztérium programjában hangsúlyos szerepet kapott. Nem lehet közömbös az sem, hogy az országban mintegy 500 ezer hektárnyi a parlagon lévő terület, amelynek erre alkalmas hányada a biomassza-termelés szolgálatába állítható – tette hozzá Balogh László.

A szövetség javasolja a kormánynak a biomassza, ezen belül a hulladék és termesztett biomassza szerepének átértékelését annak jelentős gazdaságélénkítési, vidékfejlesztési, munkahely teremtési hatásai miatt. Az MMESZ elküldte az észrevételeit a közigazgatási és igazságügyi minisztériumnak is, mivel álláspontja szerint a megújuló energia jogi környezete nem változott meg az ország érdekeinek és az unió elvárásainak megfelelően, nincs összhangban sem a közigazgatási tárca törekvéseivel, sem a külügyi tárca külgazdasági erőfeszítéseivel, és jelenlegi formájában nem szolgálja megfelelően az ország érdekeit.

Forrás: Piac és profit.hu

Kifogyóban vannak az olcsón kitermelhető kőolajkészletek. A jövő olaja drágább lesz. A megújuló energiákra való átállás nemcsak ökológiailag előnyös, létszükséglet is egyben.

A világ teljes olajfogyasztásának „csak” 45-55 százalékáért felel a járművek tankjának feltöltése. Ipari civilizációnk tárgykultúrája, eszközkészlete is teljesen ráépült az olajra: ebből készülnek a plasztikzacskók, a műanyag flakonok, az elektronikai készülékek külső borítása, a festékek, a rovarirtók, a műtrágyák és még sorolhatnánk. A leginkább „karbonintenzív” szektor az agráripar: minden egyes ételkalória előállításához 10 „szénhidrogén-kalóriát” fogyasztanak el a termelés során.

Túl a csúcson

Eleinte könnyebb és olcsóbb a kitermelés, mert az olajat a lenti gáznyomás sajtolja a felszínre. A kitermelés miatt azonban csökken a nyomás, amit víz mélybe juttatásával helyettesítenek. Ezzel hígul az olajmező tartalma, a hozam fokozatosan csökken, rendszerint igen gyorsan. Amikor a vízhányad eléri a 70-80 százalékot, a mező összeomlik. Ez az úgynevezett „olajhozamcsúcs” fizikai magyarázata.

Mindennapi olajunk A világ jelenleg naponta 84 millió hordó (13,35 milliárd liter) olajat használ fel. Ebből az Egyesült Államok 18,5 (más forrás szerint 20) millió, Kína 8,5 millió hordót (2000-ben ez még napi 4,8 millió volt), vagyis a világ olajfogyasztásának 32,1 (33,9) százaléka e két országban összpontosul. Egy átlagos amerikai termékvásárlásaival 22 hordó olajat fogyaszt el évente, míg egy kínai 2,4 hordót.

1956-ban a Shell geofizikusa, M. King Hubbert - munkaadója figyelmeztetése ellenére – előállt az olajcsúcsteóriával: részletes számítások alapján az Egyesült Államok olajkitermelésének tetőzését az 1965-1970 körüli időszakra becsülte. A köztudatba mégsem ivódott bele a felismerés, hogy a fosszilis gazdaság órái meg vannak számlálva. Pedig a tudományos konszenzus nagyjából megvan a kérdésben, a média fősodra is befogadta, politikai körökben Bill Clinton személyében talált hívőre a teória.

A ’80-as években az OPEC az olajtartalékokhoz szabta a termelési kvótát. A hat legfőbb OPEC-állam – Szaúd-Arábia, Egyesült Arab Emirátusok, Irak, Irán, Kuvait, Venezuela – hirtelen 300 milliárd hordóval növelte becslését, országonként 50-200 százalékkal nőttek az értékek. A kartell ezeket „becsszóra” elfogadta, és sosem auditálta. Az olajcégek pedig partnerek a lódításban, mert az növekedési távlatokat ígér, és növeli a vállalat értékét (a Shell időközben többször kényszerült állítólagos tartalékai nyilvános leminősítésére).

A 30-40 évre elegendő olajkészlet mítosza tehát aligha tényszerű. A hozamcsökkenés mára világméretű lett. A Föld 800 leggazdagabb olajmezőjén 4,5 százalékos átlaggal apad a hozam, állítja a Cambridge Energy Research Associates. Az International Energy Agency (IEA) 5,1 százalékos csökkenést jelentett 2008-ban. Ami a jövőt illeti: a globális össztermelés 60 százalékát adó 811 legnagyobb olajmezőről gyűjtött adatok alapján az éves termeléscsökkenésről szóló becslését 3,7 százalékról 6,7-re emelte az IEA.

Csapdák sora

A technológia fejlődése ugyan lehetővé tette, hogy nehezebb földrajzi körülmények között is képesek legyünk kinyerni az olajat, és nagyobb hányadát tudjuk finomítani, ez a termelésnövelő hatás azonban nem igazán fokozható.

Az egyhordónyi erőforrás-ráfordítással 5-8 hordót eredményező „hagyományos” olajból egyre kevesebb van. A tengerek mélyén még óriási szénhidrogén-mennyiség lapul, de például az USA tengeri olajkészletének csak 15 százalékát lehetne kinyerni a ma rendelkezésre álló technológiai megoldásokkal. Ráadásul a kitermelés is jóval költségesebb a hagyományosnál; és sok a kérdőjel a körül, hogy a használt technológia biztonságos-e; erre a mexikói-öbölbeli BP-katasztrófa is rávilágított.

A technológia tágítja az olaj fogalmát: az alacsony szénhidrogén-tartalmú forrásokból, mint az olajpala és az olajhomok, szintetikus olajat lehet létrehozni. De sok minden szól ellene: nagy üvegházgáz-emissziót okoz, mert erdőirtással jár; vízigényes, mert egy hordó olaj kitermeléséhez három hordó víz kell, ami végül mérgező ipari szennyvízként végzi (Kanadában 260 négyzet-kilométernyi ilyen tó keletkezett!); energiafaló processzus, mert a világ legnagyobb markológép- és teherautó-flottáját használják a kiásásra; és eggyel több fázisa van: az olajhomokot előbb nyersolajjá kell alakítani (ennek energiaigényét földgázzal fedezik), s csak aztán lehet finomítani. Ez az olajfüggőség energetikai és technológiai csapdája. Végül: két hordó energiaráfordítás csak egy hordót eredményez, így megtérülése sem kedvező, nem vonzza a befektetést.

A válság következtében lemondott infrastrukturális befektetések miatt 2014-re a napi 109 millió hordóra becsült olajtermelés csak 101,4 millió lesz. A Total vezérigazgatója, Christophe de Margerie szerint 2015-re még a 90 millió hordó meghaladása is nehézséget jelent majd. Ez az olajfüggés pénzügyi csapdája.

Egész gazdaságunk az olcsó fosszilis energiára épült, és ez nem fenntartható. Abszurd, de az üzemanyag olcsóbb, mint az iható folyadék: egy gallon (3,78 liter) benzin most 2,68 dollárt kóstál (2004-2008 között 4-6 dollárnál tetőzött), ugyanennyi csapvíz 0,002 dollár, a palackozott víz 3-6, a kávé 50 dollár! Ám a legnagyobb ökológiai lábnyommal és üvegházgáz-kibocsátással az olaj (gazdasági) életciklusa jár: ez hozza létre a legtöbb ökológiai externáliát, amelyek egyre nagyobb kár- és költségtételek, még sincsenek beépítve az olajárba. Ez az olajfüggés ökológiai csapdája.

Újabb olajválság?

Életvitelünk és üzletmenetünk összeomlása az olajhiány miatt nem példa nélkül való: 1973-ban az arab olajembargó, 1979-ben az iráni forradalom miatt söpört végig olajválság a nyugati fogyasztói társadalmakon, komolyan megrendítve a gazdaságukat, életmódjukat. Mégsem tanultunk a leckéből. A villamosenergia-termelés 66 százalékát ma is fosszilis forrásokból (olaj, szén, gáz) fedezzük, a járművek 90 százalékát is fosszilis forrásokból hajtjuk.

Árfolyamkülönbségekkel indokolt, hat éven át tartó folyamatos emelkedés után 2008 nyarára több mint négyszeresére, 25 dollárról 147(!) dollárra nőtt az olaj hordónkénti ára. Ám a krízis nem olajhiány formájában érkezett: a hitelezés fenntarthatatlanságából és az ingatlanlufi kipukkanásából jött létre, bár a tömeges fizetésképtelenségbe nyilván belejátszott a megélhetési költségek növekedése is a magas olajár miatt.

A gazdasági válság kirobbanása elodázta az olajhiány eljövetelét. Tavaly globális szinten 0,3 százalékkal kevesebb olajat fogyasztottunk, idén 0,6 százalékos csökkenés lesz az IEA szerint. Jelenleg nemzetközileg több olajat termelünk, mint amennyire a recesszióban lelassult világgazdaságnak szüksége van. Mégis érvényes a prognózis, hogy miközben az olajhozamcsúcs után a termelés várhatóan 0-3 százalékkal csökken majd évente, az igény évi 2 százalékkal nő. A fosszilis fogyasztás súlypontja ugyanis áttevődik Kínába és Indiába: exponenciálisan bővülő gazdaságuk és az ezzel járó irdatlan energiaigény – ami Kínában évente 15 százalékkal nő! – jócskán felülmúlja a nyugati világ olajfüggőségének fokozatos kimúlását. Kína 2003-ban előzte meg olajfogyasztásban a második helyen lévő Japánt, idén júliusban azonban már az USA-t is lehagyta.

T. Boone Pickens, a BP négymilliárd dolláros fedezeti alapját elnöklő olajmágnás rámutatott: ha esetleg ismét nagy lesz az olajigény, és azt a kínálati oldal nem tudja kielégíteni, felmegy az olaj ára, ami viszont lelohasztja a keresletet. Ez az olajfüggés árcsapdája. Az „Export Land” modell értelmében az olajválság szimptómája – sőt akár előjele – az lesz, ha a harmadik világbeli országok visszafogják az exportot, hogy előbb a belföldi piacot lássák el olajjal. Tehát a fejlett országokra jár rá a rúd először. Ez az olajfüggés kereskedelmi csapdája.

Kiút: átállás

A földgázkitermelés Colin Campbell geológus szerint 2020-ban fog tetőzni. A Total 2008-ban bejelentette, hogy a nukleáris energiára koncentrál, ám a radioaktív hulladékok kezelése és tárolókba helyezése rendkívül költséges, az erőművek beindítása az engedélyeztetéstől az üzembe helyezésig 10-15 év, ráadásul az urántermelés is tetőzni fog, várhatóan 2020-ban; az uránkészlet a már üzemelő erőművek 50-60 éves működtetésére elegendő. A BP 2 milliárd dollárt fektetett szélenergiába, de nyomul napenergia- és etanolvonalon is, a Chevron viszont szénből akar üzemanyagot nyerni Ausztráliában, és legfeljebb az etanolig hajlandó távolodni a fosszilis anyagoktól. A magánszektor paradigmaváltása, a „dekarbonizáció” elfogadása tehát még közel sem teljes.

Ismeretes, hogy Brüsszel 2020-ra 20 százalékra növeli a megújuló energiák arányát. Az USA jelenleg energiaigénye 6 százalékát elégíti ki környezetbarát forrásokból, ezt 40 százalékra kellene emelnie. Washington klímatörvény híján eddig csak az üzemanyagokról rendelkezett. 2022-re évi 857 millió hordót produkál bioetanol-szektora, míg az EU 2020-ra az üzemanyag-fogyasztás 10 százalékát fedezi etanollal. Világszerte negyven kormány szabályozta törvényileg az etanolhányad növelését.

Az energiaszolgáltató hálózatok átalakítása és a világ járműflottájának – 806 millió kocsi – lecserélése beláthatatlanul nagy kihívás: elképesztő mennyiségű alapanyagot és gyártási kapacitásokat igényel. Januárban a davosi Világgazdasági Fórumon elhangzott, hogy évente 500 milliárd dollár kellene az „alacsony karbontartalmú”, zöld gazdaság megvalósítására! Ebből 150 milliárdot tudtak csak előteremteni.

Olajvégzet

● A kinyerhető – megtalált és feltételezett – kőolaj 2000 milliárd hordó, ebből 1250 milliárdot használtunk fel 150 év alatt. Az Energia Kutatóintézet (EWG) újabb becslése szerint 845 milliárdot fogyasztottunk el, és már csak 900 milliárd termelhető ki, vagyis túl vagyunk a csúcson.

● Az amerikai Energy Information Administration szerint 2015-ben a napi olajigény 98,3 millió, 2030-ban 118 millió hordó lesz. Ezt 30 százalékos termelésnöveléssel lehetne fedezni, aminek kivitelezhetősége valószínűtlen.

● Az angliai Industry Task Force on Peak Oil and Energy Security úgy látja, hogy napi 92 millió hordónál többet soha nem leszünk képesek produkálni. Ezért már 2015-ben rendszerszintű problémákkal kell szembenéznünk. A CERA napi 112 millió hordóban jelölte meg a felső határt.

Forrás: Piac és Profit.hu

Napelemek telepítésével a magyar villamosenergia-fogyasztás többszöröse is fedezhető lenne – állítja a mintegy 50 céget, kutatóintézetet összefogó Integrált Mikro/Nanorendszerek Nemzeti Technológiai Platform (IMNTP) nemrég közzétett jelentésében. Mennyire megalapozott ez az állítás, hol tart Magyarországon a napenergia hasznosítása? – kérdeztük Bársony Istvánt, a MTA Műszaki Fizikai és Anyagtudományi Kutatóintézetének igazgatóját, az oktatást, kutatást és innovációt egyaránt felkaroló platform szakmai vezetőjét.

hvg.hu: A Hazai napelemhelyzet – kiaknázatlan nemzeti kincsünk című jelentés nem kevesebbet állít, mint azt, hogy Magyarország napenergia-nagyhatalom lehetne, napelemekkel az ország teljes energiaigénye fedezhető lenne, még külföldre is el lehetne adni. Miből következtettek erre?

Bársony István: Minden országnak szuverén energiaforrása az a napsugárzás-mennyiség, amennyi az ország felületét éri. Nálunk ebből sok van. Évi átlagban 1900–2200 órán át süt a nap, a beeső napsugárzás éves értéke 1300 kilowattóra (kWh) négyzetméterenként, ráadásul a klímaváltozás okán, a hőmérséklet emelkedésével egyre nő a napos órák száma.  Ilyen adottságok mellett kevesebb energiát kellene külföldről behozni, hiszen rendelkezésre áll az „ingyen” energiaforrás, amit „csak” hasznosítani kell.

A napelemek, más néven fényelektromos vagy fotovillamos berendezések elektronok áramlásává, azaz villamos árammá alakítják a napenergiát. Ez az energia persze csak akkor képződik, amikor süt a nap, vagyis az esti, éjszakai csúcsfogyasztás és az energia-előállítás nem feltétlenül esik egybe. A napelemekkel termelt energiát tehát tárolni kell, amire két lehetőség van: a helyszínen akkumulátorokban vagy egy nagy elosztóhálózat tárolóiban. Ez utóbbi révén meg lehet oldani a nagy területen történő elosztást és energiatárolást, hiszen a fölös energiával például vizet pumpálnak egy magasabban fekvő víztározóba, így a víznek megnő a potenciális energiája. Hazánkban azonban erre jelenleg nincs lehetőség, jobbára hiányoznak a szükséges technikai feltételek.

hvg.hu: Úgy tűnik, más feltételek is hiányoznak. Hol tartunk pillanatnyilag a napenergia hasznosításában?

B.I.: Magyarország kiváló klimatikus adottságai ellenére sereghajtó a napenergia hasznosítása terén. A hazai piac a szó szoros értelmében mérhetetlenül kicsi. A mai magyar fotovillamos kapacitás 1 megawattnyi, valamelyest nőtt tavalyhoz képest, de a napenergia termelés így is kevesebb a teljes megújuló energiaforrásból származó, „zöldáram termelés” fél százalékánál. Kétségtelen, a napelemek illetve a vízmelegítésre használt napkollektorok beszerzési ára igen tetemes, egy-egy háztartási installáció az egy millió forintos határt súrolja, 6-8 év a befektetés átlagos megtérülési ideje.

Nálunk, ha a beruházás öt éven belül nem térül meg, az emberek általában nem vállalkoznak efféle befektetésre. Itt kellene belépnie az államnak, a hatósági előírások módosításával: bizonyos értékhatár felett, el lehetne rendelni napelemek telepítését, erre adhatnának adókedvezményeket, kamattámogatást, a házszigetelésekhez hasonlóan segíthetnék ezt a fajta energiatakarékos megoldást. Új középületek építésénél az engedélyt napelemek beépítéséhez kellene kötni.

Úgy látjuk, a Széchenyi-tervben van hajlandóság arra, hogy ne kezeljék ilyen mostohán ezt a területet. Az ipari szereplők szerint is jók az adottságaink, hatalmas a belső potenciál, a rendszerstabilitást talán még az sem veszélyeztetné, ha több száz megawattnyi, napenergiából nyert kapacitást kötnének a villamoshálózatra.

hvg.hu: A Széchenyi-terv azonban legfőképp a biomasszát támogatja mint megújuló energiaforrást.

B.I.: Ez a mi nagy szívfájdalmunk. Tudatosítani kell, hogy a biomassza égetési folyamat, ami széndioxidot termel. A biomassza-hasznosítás támogatói erre azzal érvelnek, hogy a növények előzőleg ezt a fotoszintézis során már beépítették a biomasszába, tehát ez csak visszabocsátja a kivont széndioxidot. Igen, csakhogy a napelem harminc-negyven éves élettartama során egy grammnyi széndioxidot sem termel. A biomassza ugyanúgy konzervenergia, mint a kőolaj vagy a kőszén, melyeknél a széndioxid korlátlan felszabadítása akár fel is billentheti a kényes ökológiai egyensúlyt, ami a Földön évmilliók során kialakult.

hvg.hu: Ha a megújuló energiaforrásokat együtt nézzük, hol áll ma Magyarország az EU többi országához képest?

B.I.: Igazodunk az Európai Unió elvárásaihoz, jobbára a megfelelési kényszer uralkodik. Az EU irányelvei szerint tíz éven belül a teljes energiafelhasználás 20 százalékát megújuló energiaforrásból kell fedezni, és egyidejűleg 20 százalékkal csökkenteni kell a széndioxid kibocsátást. Magyarország energiafelhasználása 2009-ben 1150 petajoule (PJ) volt, amiből 5,6 százalék, azaz 65 PJ volt megújuló energia. 2020-ra a tervezett energiafelhasználás 1050 PJ-ra csökken, amiből 13 százalékot, azaz 135 poetajoule-t kellene megújuló forrásból termelni. A megújuló forrásból nyert elektromos energia területén a 2010-es kötelező minimumot teljesítettük, bár a Magyarország számára előírt 3,6 százalékos részarány a legkisebb volt az EU tagországok között.

hvg.hu: Visszatérve a napenergia hasznosításához, mi a helyzet nemzetközi téren?

B.I.: A napelem-gyártás jelenleg a világ legdinamikusabban fejlődő iparága. Az elmúlt öt évben évente 45 százalékos piacnövekedés volt tapasztalható, 2009-ben a piaci forgalom már elérte a 22 milliárd eurót. Jellemzően a napenergia hasznosítása terén azon országok cégei válnak meghatározó szereplővé ahol átgondolt, hosszú távú támogatási stratégia lépett életbe a teljes vertikum mentén: a gépgyártás- és technológia, a modulgyártás, a rendszerintegráció és energiatermelésben a K+F támogatás, a beruházási kedvezmények és a visszavásárlási tarifa összehangolt kialakításával.

Európában Németország nagyhatalom ezen a téren. Ők hamar felébredtek, kialakították a megfelelő kutatási hátteret, majd átállították a félvezető iparuknak egy részét napelemek gyártására, és létrehozták a termelt napenergia államilag támogatott, magas áron történő visszavásárlásának rendszerét. Nem utolsó sorban pedig azt az oktatási mechanizmust, amivel már az óvodában a gyerekek fejébe vésik, hogy ez tiszta energia, nem szennyezi a környezetet, az iskolában megtanítják, mi mindent lehet ezzel kezdeni.

Gyorsan jön föl Spanyolország is. Általában a mediterrán országokban a napenergia hasznosításnak nagy kultúrája van. Érdekes módon a skandinávok is sokat áldoznak erre kutatási téren, annak ellenére, hogy ott a napsugárzás összehasonlíthatatlanul gyengébb, mint például nálunk. Hazánkban Szeged környékén már szinte a spanyolokéval vetekedő besugárzási adatokat mérnek. Románia és Bulgária is elkezdte a napelemek nagyléptékű telepítését. Valamennyi velünk összehasonlítható országban az éves növekedés az utóbbi években száz százalék feletti volt.

hvg.hu: Miért maradtunk így le?

B.I.: Az ország nem készült fel a változásra, holott komoly műszaki adottságaink vannak. Színvonalas a szakirányú felsőfokú képzésünk, komoly kutatási hátterünk és tapasztalatunk van, és működnek hazai napelem-gyártó berendezéseket gyártó cégek. Ezeket a napelemgyárakat kulcsra kész módon Ázsiába szállítják. Az ázsiaiak felismerték, hogy fel kell futtatni ezt a területet akkor is, ha pillanatnyilag még nincs hazai felvevőpiacuk. Legfeljebb amíg nem alakul ki a fizetőképes kereslet, addig Európában adják el a terméket, amit a magyarok által gyártott kínai, thaiföldi gyárakban készítenek. Magyarországon ez nem létezik, mert mi sajnos nem vagyunk képesek rendszerben gondolkozni. Nyolc éve meglátogattam az E-on cég napelem-erőművét München mellett – büszkén mutatták be a mintegy száz bajor iskolákban telepített napelemoktatási moduljukat. A hazánkban is domináló energiaszolgáltatóról van szó. Mikor itthon próbáltunk hasonló modellt kezdeményezni, ugyanaz a szolgáltató szóba se állt velünk, mondván, ez nem Németország. Mentségükre legyen mondva, hogy saját kormányzatunk sem volt partner egy ilyen kezdeményezésben.

A gáz és az olaj gyakorlatilag politikai függőséget indukál, és a gazdasági függés egyértelmű politikai befolyásolási lehetőséget hordoz magában: 20-25 évvel ezelőtt Magyarország a saját energiafelhasználását tekintve majdnem önellátó volt, most közel 80 százalékban importra szorulunk. A napelemekhez viszont nem kell odaszállítani a „tüzelőanyagot”, nem bocsát ki széndioxidot, nem környezetszennyező, nem csinál zajt. Ennél tisztább dolgot nem lehet elképzelni. Akkor miért nem próbáljuk meg ezt is hasznosítani? Húsz éves mulasztást kellene pótolni, erre a gazdasági válság időszaka nem a legjobb kezdési időszak, de azért lenne lehetőség a magyar K+F és ipar belépésére, munkahelyteremtésre.

Forrás: HVG.hu

A kormány tervei szerint jövő januártól a lakóépületek felújítása aszerint kap támogatást, hogy annak eredményeképpen mennyi energiát lehet megtakarítani – hangzott el a társasházi képviselőknek rendezett panelfelújítási konferencián. A jelenleg használt hőszigetelések egy része csak dekoráció, Németországban ahhoz, hogy az épületek energiafogyasztása 70 százalékkal csökkenjen, legalább 16 centiméter vastag hőszigetelést visznek fel a falakra, ezt kell általánossá tenni Magyarországon is – mondta a konferencián Kakuszi Norbert a Sto Építőanyag Kft. képviseletében.

Eddig 270 ezer lakás kapott 62 milliárd forint támogatást energiatakarékos felújításhoz, miután az állami támogatás a teljes beruházás egyharmadát tette ki, az építőipar ennek révén 180-200 milliárd forintos megrendeléshez jutott – mondta Csider László a Nemzetgazdasági Minisztérium főosztályvezetője. Egy komplex felújítás – hőszigetelés, ablak- és gépészet csere – után átlagosan 45-50 százalékkal csökken a lakások energiafelhasználása. A tervezett évi 150-200 ezer lakás felújítása egy mentor hálózat közbeiktatásával történik majd, várhatóan a jövő év elejétől. A mentor írja meg a támogatási pályázatot, és végezteti el a munkát minősített anyagokkal és akkreditált kivitelezőkkel – tette hozzá a főosztályvezető.

Angyal István tűzoltó őrnagy a homlokzati hőszigetelések tűzvédelmi problémáiról beszélt. Ma öt emelet felett csak olyan anyagot szabad használni, amely 45 percig kibírja a hőt égés nélkül. Ha a homlokzaton az ablakok között 1,3 méternél kisebb a távolság, akkor a tűzoltóság erre a részre kőzetgyapot hőszigetelést ír elő. Kifejtette, hogy a loggiák beépítésével növekszik a homlokzaton a tűz terjedési lehetősége.

Egy szegedi 10 emeletes panel ház utólagos hőszigetelését mutatta be Bácskai László közös képviselő. Az ablakokat 3 rétegű üvegezésűre cserélték, és 15 centiméteres hőszigetelést alkalmaztak, így a fűtési energia éppen egyharmadára csökkent.

Forrás:MTI

A Bloomberg-i (Nagy Britannia) New Energy Finance legfrissebb kutatása szerint globálisan még mindig sokszor nagyobb támogatásokkal segítik a kormányok a fosszilis energiaforrások túlélését, mint amennyivel a megújulók terjedését könnyítik.

A londoni kutatócsoport állítása szerint világszerte tavaly 46 milliárd dollár támogatást fordítottak a megújulók javára, szemben a fosszilis energiáknak juttatott 557 milliárd dolláros segítséggel, mely tizenkétszerese a megújulós támogatások összegének. Michael Liebreich a New Energy Finance vezető igazgatója így nyilatkozott a témával kapcsolatban: „A kormányzati támogatások egyoldalúsága a független befektetőket is a szennyező energiaforrások felé terelik. Márpedig a befektető-barát környezeten túl a megújulók térnyeréséhez kezdetben okvetlenül szükséges a kormányzati támogatás, nem csak pénzügyi, hanem jogi, és szabályzási téren egyaránt.”

Stoll Barbara a Greenpeace kampányfelelőse szerint ez azért baj, mert ellentétes a legtöbb ország által elismert és vallott klímavédelmi célokkal. Nemrég a G20 országok tettek ígéretet arra, hogy hamarosan teljesen kivonják a fosszilis energiákat országukból, de határidőt sajnos nem tűztek ki. Az ilyen támogatások komolytalanná teszik a nagy szavakat. Pontos összeget a szennyező energiaforrásoknak nyújtott magyarországi támogatásokról az adatok elérhetetlensége miatt nem tudunk mondani, de bizonyos, hogy a szennyező energiaforrásoknak biztosított versenyelőny hazánkban szintén megegyezhet a nemzetközi átlaggal.

Stoll Barbara, a Greenpeace kampányfelelőse elmondta: nagyon sokan tesznek úgy, mintha a megújulóknak tisztességes versenyben kellene helyt állniuk a piszkos energiaforrásokkal szemben, vagy mintha a megújulókat már így is túltámogatná az állam. A New Energy Finance intézet felmérése bebizonyítja, hogy a szennyező energiaforrásokat világszerte rejtett támogatások sokasága tartja életben.

A Greenpeace szerint a megújulók terjedésének adminisztratív és bürokratikus akadályainak lebontására is szükség van. „Nem szabad megfeledkezni arról, hogy a megújulók térnyerése országosan több százezer új munkahelyet jelent és veszélyes energiafüggőségünk csökkentésében is kulcsszerepet játszik.”

Azért, hogy Magyarországon javuljon a megújulók és a klímabarát gazdaság helyzete, és ezt egy megfelelően ambiciózus Nemzeti Cselekvési Terv konkretizálja, a Greenpeace támogató képeslapokat gyűjt. A kétezredik képeslapot szerdán írta alá Greg Dorey angol nagykövet a Szigeten, a Greenpeace sátrában.(Kitekintő.hu)