Cél: 100%-os fenntarthatóság! (IKEA)

Videó Előadás a TED-ről.

(Interactive transcript bejegyzés alatt, található a Magyar fordítás)

OrientPress Hírügynökség (OPH)

A napelemek kulcsfontosságú eleme a fényt elektromos árammá alakító cella. Ahhoz, hogy a cellák minél hosszabb ideig végezhessék dolgukat, meg kell őket óvni a természet viszontagságaitól.

»A napelemek mozgó alkatrész híján nem igazán tudnak elromlani. A legvalószínűbb meghibásodási lehetőség az a cellákat összekötő forrasztások, vagy a laminálás elfáradása lehet. A lamináló fóliák (encapsulation foils) a hátlapra és az előlapra kerülnek, így közrefogják a cellákat és összeköttetéseiket. A félkész modul így kerül a laminálógépbe, ahol magas hőfokon (60-150 °C) hosszú percekig (akár fél órán át is) összepréselik, a laminálás így összeragasztja a különböző rétegeket. [...] A modulgyártók általában bizalmas információként kezelik és adatlapjaikon nem szerepeltetik a felhasznált alapanyagok típusait. A felhasználó ha biztos akar lenni a dolgában és tényleg hosszú távra tervez, a legjobban akkor dönt, ha olyan megbízhatónak tartott gyártó modulját vásárolja meg akiről feltételezhető, hogy a fenti szinte végtelen számú alapanyag-kombinációból lelkiismeretes mérnökei megbízható napelemet raknak össze, mindezt persze nem elérhetetlen áron.«

Forrás: napelemek.blog.hu

Az emberiség idén már augusztus 21-ére feléli a teljes idei évre rendelkezésére álló ökológiai erőforrásokat és szolgáltatásokat a Global Footprint Network (GFN) nevű kutató szervezet becslése alapján.

A kaliforniai székhelyű intézet magyarországi partnerszervezete, a Dandelion Környezetvédelmi Tanácsadó és Szolgáltató Kft. hétfői közlése szerint az “ökológiai túllövés napja” szemléletesen úgy értelmezhető, hogy ettől kezdve az év hátralévő részében az emberiség a tevékenységeihez szükséges ökológiai erőforrásokat már a természeti tőke feléléséből fedezi, és már nem annak “kamataiból” él, hosszú távon is fenntartható módon.

A GFN számításokkal határozza meg a biokapacitást, azaz a természet hosszú távon is fenntartható eltartóképességének mértékét, mely a bolygó erőforrásainak minden évben megújulásra képes mennyiségét jelenti. Ezt a biokapacitást vetik azán össze az emberi szükségletek mértékével, azaz azon erőforrás-mennyiséggel, amelyet az emberiség tevékenységeihez felhasznál, valamint amely a kibocsátott szén-dioxid megkötéséhez szükséges.

“Ha valaki a teljes éves jövedelmét elkölti kilenc hónap alatt, annak valószínűleg igen komoly aggodalomra lehet oka” – idézi a közlemény Mathias Wackernagelt, a GFN igazgatóját. “A helyzet nem kevésbé aggasztó, ha mindez az ökológiai költségvetésünkkel történik meg. A jelenleg tapasztalható klímaváltozás, a biodiverzitás csökkenése, az erdőirtás, a víz- és élelmiszerhiány – ezek mind egyértelmű jelei annak, hogy tovább már nem finanszírozhatjuk fogyasztásainkat – ökológiai értelemben vett – hitelből. A természet ezt csak rövid ideig teszi lehetővé számunkra” – hangsúlyozza Wackernagel a közlemény szerint.

A kutatóintézet számításai szerint a természeti erőforrások iránt támasztott emberi igények mértéke bő két évtizeddel ezelőtt lépte túl azt a szintet, amelyet a természet fenntartható módon biztosítani tud. Jelenleg majdnem másfél évre van szüksége a földi ökoszisztémának ahhoz, hogy előállítsa – megújítsa – azon erőforrásokat, amelyeket az emberiség egy év alatt elfogyaszt.

Az Ökológiai Túllövés Napja (Earth Overshoot Day) a nagy-britanniai székhelyű New Economics Foundation által kidolgozott koncepció. Az ökológiai költségvetés felélésének napját idén a 2007-es év statisztikai adataiból kiindulva vetítik ki a jelenre (mivel ez a legutóbbi év, amelyre globális szintű statisztikai adatok rendelkezésre állnak). Tavaly a túllövés napja még több mint egy hónappal későbbre, szeptember 25-re esett, igaz, a különbség egy része a számítási módszertan fejlődésével és a pontosabb adatokkal magyarázható. A legfrissebb adatok például azt mutatják, hogy világszinten kisebb a biokapacitás értéke, mint ahogy azt korábban becsülték, főként a legelőterületek tekintetében.

Andrew Simms, a New Economics Foundation szakpolitikai igazgatója a fogyasztás növekedését okolja a túllövés napjának korábbra tolódásáért. A The Daily Telegraph című brit napilap internetes kiadásának beszámolója szerint Simms a fejlődő országok, így például Kína lakosságának növekvő hús-, valamint autó- és más energiaintenzív termékfogyasztását említette példaként. Megjegyezte ugyanakkor azt is, hogy a zöld fejlesztések és energiahatékonyság ellenére a gazdag országok is egyre többet fogyasztanak, mivel az emberek folyamatos keresletet mutatnak a legújabb technológiai újdonságok iránt.

Mathias Wackernagel szerint a jó hír az, hogy a legtöbb technológia és megoldás, mellyel a problémák orvosolhatóak lennének, már léteznek, illetve elérhetőek bárki számára. Ezek közé tartozik az okos várostervezés, az energiahatékony házak, az ökológiai szempontú adóreform, a fosszilis energiahordozók támogatásainak eltörlése, a racionális népességpolitika, a kerékpárhasználat, a kevesebb húsfogyasztással járó étrend, valamint a termékek és szolgáltatások teljes életciklusát figyelembe vevő árszabások megjelenése. (MTI)

A legtöbben talán azt gondolnák, hogy az áramszámlájuk kiegyenlítésekor csupán az elfogyasztott villamos energiáért fizetnek, azonban a valóság ennél sokkal bonyolultabb, mi több, látni fogjuk, hogy magának az elektromos áramnak az ára még a felét sem teszi ki az egy kilowattóra fogyasztás után felszámolt összegnek.

Július elsejétől az ország teljes területén csökkentek a lakossági áramárak, köszönhetően annak, hogy a korábban bejelentett moratórium az árcsökkentést nem fogta meg – bár ez nem okozott nagy meglepetést. Természetesen egyik egyetemes szolgáltató sem felejtette el értesíteni fogyasztóit az örömhírről, mi több az egyik szolgáltató még kisérőlevélben kisebb összeállítást is készített fogyasztói részére, amelyben az egyes árelemek magyarázata mellett jól láthatóan bemutatja a júliusban bekövetkezett tarifacsökkenést.

Alapvetően három részre érdemes osztani az áramért fizetett különböző díjtételeket, ezek a termékár, a rendszerhasználati díjak (szállítás) és egyéb, adó jellegű tételek.

A termékárban, ahogy arra a név is utal, magát a villamos energiát fizetjük meg. Ebben van benne tehát az egyes szolgáltatók által a termelőktől (kereskedőktől) megvásárolt villamos energia, valamint az úgy nevezet KÁT-os körből megtermelt áram. Ez utóbbi a megújuló energiákra és kapcsoltan, tehát ugyanazon forrásból hőt és áramot is termelő egységekre vonatkozik, amelyek politikai megfontolásból támogatásban részesülnek, vagyis az általuk termelt áramért magasabb árat kell fizetni a fogyasztóknak.

Az év közbeni árváltozások részben ennek tudható be, ugyanis a szolgáltatók nehezen tudnak előre kalkulálni az ilyen formában megtermelt, és számukra kötelezően átveendő árammal. Az egyetemes szolgáltatásban ugyanis fix, pontosabban fogalmazva maximált árréssel kell az energiacégekének dolgozniuk, amely éves szinten átlagban nem lehet magasabb, mint 1,98 forint kilowattóránként. Amennyiben az utólagos számítások azt igazolják, hogy egy egyetemes szolgáltató ennél az árrésnél magasabbat realizált, akkor a különbözetet kamatostul meg kell térítenie a fogyasztók részére. (Ebből korábban már volt probléma, amikor a kormányzat egy ízben másképp rendelkezett erről az összegről).

Ennek kiszámítása korántsem egyszerű feladat, hiszen a szolgáltatók nem tudják előre pontosan, hogy mennyi drágabb, KÁT-os áramot kell majd “belekeverniük” a portfóliójukba, valamint a jövőbeni fogyasztásról sem lehetnek biztos ismereteik, ami szintén fontos tényező. A negyedéves tarifaváltozások pontosan azokra finomhangolásokra voltak alkalmasak a moratórium előtt, amelyek az éves, 1,98 Ft/kWh-ás árrés elérését segítették.

Ennél az elemnél még fontos kihangsúlyozni, hogy nem “egyszerű” profitról van szó, mert az egyetemes szolgáltatóknak ebből az árrésből kell fedezniük például az ügyfélszolgálatok üzemeltetésének és a számlázás költségeit is, vagyis profit csak e költségelemek levonása után realizálódik. Az árrés egyébként jelen körülmények között a teljes bruttó ár 4%-át teszi ki.

A következő sarkalatos pont az áramszolgáltatás tekintetében a szállítás, valamint a villamos hálózatok zavartalan működésének biztosítása, összefoglaló néven:“Rendszerhasználati díjak”. E díjelemen keresztül fizetjük meg az országos átviteli hálózaton, valamint a regionális elosztási hálózaton történő szállítást, a villamos energia rendszer stabilitásának biztosításához szükséges eszközök finanszírozását (rendszer kiegyensúlyozása, karbantartás, fejlesztés, stb). A rendszerhasználat díjak a végösszeg közel egyharmadáért felelnek.

Mindezekre rakódik a hazánkban igencsak magas, 25%-os általános forgalmi adó, ami a végösszeg egyötödét teszi ki.

Végezetül következnek az egyéb pénzeszközök, amelyek dedikált célokra gyűjtenek forrást. Jelenleg két ilyen cél van, az egyik a Vértesi Erőmű életben tartását elősegítő”szénfillér”, a másik pedig az iparági nyugdíjasok támogatását szolgáló alap. Az előbbi várhatóan 2010-végén megszűnik, de jelen pillanatban az említett két elem együttvéve még 0,32 forintot jelent kilowattóránként, amely után azonban nem kell áfát fizetni.

Az, hogy a moratórium érvényben tartása alatt milyen új feltételekben egyezhetnek meg a felek (kormányzat és a szolgáltatók), jelenleg még homályos, az iparág általános vélekedése szerint az utóbbi időben alkalmazott rendszer nem működi rosszul, bár ennek ellenére régiós összehasonlításban mégis magasabbak a hazai tarifák.

Forrás: Portfolio.hu